2012. szeptember 9., vasárnap

Félmaraton 1:43:30

Sikerült! Tegnap sűrű napunk volt, Hajdúböszörményben ünnepeltük nagymamám 90-ik szülinapját, nagy evés-ivás, hosszú utazás, itthon már csak alig csipegettem, de reggelre rendbe jött a gyomrom. Este még picit taknyos voltam, belapátoltam némi vitamint, reggelre ez is elmúlt, talán picit több alvás jól jött volna, de alapvetően jól indultam a napnak. Bálintot 8-kor áthoztuk anyukámékhoz, a városban semmi forgalom nem volt, fél 9-re a Városligetbe értünk. A belső sétányokra nem engedték be az autókat, így a Hungárián most sokkal messzebb tudtunk megállni, mint 2 és 3 éve, szép kényelmesen sétáltunk be a versenyközponthoz, majd a rajthoz.
 
 

Hagytam azért 5 percet bemelegítésre, a tömeg ellenére Rékáék látták a rajtot. Jól indultam, az előttem induló 1:45-ös iramfutókat követtem, majd a Lánchídig meg is előztem őket. Átérve Budára kellemesen bemelegedtem, éreztem, hogy szépen visszaesik a pulzusom és lenyugszik a légzésem, simán tartottam a 4:45 körüli km-eket. Amikor átértünk a túlpartra, az Erzsébet hídtól hívtam Rékáékat, ők addigra odaértek a megbeszélt helyre a Lánchíd lábához.
 
 
Jól ment továbbra is, de a végén hajrázni nem igazán tudtam, örültem, hogy 5 alatti km-eket tudom tartani az utolsó 4 km-en is. Lelkiismeretesen megálltam minden frissítő pontnál, vizet mindenhol ittam, egy helyen Gatorade-et is, háromszor pár karika banánt is sikerült ennem. Végül a célban 1:43:30-at mért a telefonom (átlag 4:52-es km-ek, a Nike+ running alkalmazásban Lance Armstrong gratulált :), ez talán 5-10 mp-el lehet több a valóságban, mert a fotózások és zeneszámok válogatása közben kétszer is sikerült véletlenül leállítanom pár másodpercre a mérést.
Az 1:30-1:45-ös zóna sokkal kellemesebb, mint az egyel hátrébb lévő, amiből 2009-ben indultam. Ide már nem állnak be a záróbusztól félő lassú futók, sem elbizakodott félmaratonisták, így nem vett el sok időt és energiát az előzgetés, 3-4 km után már egy ritmusban futottam a körülöttem lévőkkel. A zóna mellett szól még, hogy a startpisztoly eldördülése után csak 1 percet kellett toporogni és csoszogni és már átléphettem a rajtvonalat, 3 éve ez 3 percbe telt.
A félmaratont minden amatőr futónak ajánlom, nagyon találó "a lefutható táv" elnevezés, aki gond nélkül tud 6-8 km-eket futni, annak ez megcsinálható. Nem indultam még túl sok futamon, 3 verseny 2001-ben Columbus-ban (két 5 km-es és egy 8 km-es), 1 verseny 2006-ban Californiában (10 km-es), 2009-ben Budapesten a Nike félmaraton, 2010-ben a Spar maraton, 2011-ben 14 km-es terepfutás a Hármashatár-hegyen, idén pedig az Eszterrel futott 3 km-es HHH mellett ez a félmaraton. Most úgy érzem, nem sok percet hagytam benne, ideálisabb energia felhasználással, kicsit előrébb, gyorsabbak között indulva talán 1:40 alá mehettem volna, de az 1:30 még messze van, ahhoz még kevés vagyok, sőt, úgy érzem jelentős fogyás nélkül az ideihez hasonló havi 80-120 km-es futásokkal ez még jövőre is távol lenne. Azért majd találok újabb motivációt a futásban, nem aggódom :)

2 megjegyzés: