Mátrabérc, 55 km, 2700 m, 11 óra.

Mátrabérc. Híres és rangos teljesítménytúra, az útvonal végig a Mátrán, érintve a neves hegycsúcsokat. Négyen vágtunk neki, unokatesóm volt a háttércsapat, ami óriási segítségnek bizonyult; nem kellett feleslegesen cipelnem a pulóvert, túranadrágot, cserélhettem cipőt, friss italt kaptam és tök jó volt tudni, hogy az ellenőrzőponton vár valaki. A táv 55 km, de ami többet mond, az a több mint 2700 méteres szintemelkedés és ami nem derül ki a számokból, hogy ez igen meredek emelkedőkön és lejtőkön zajlik, egyszer az állóképességet, másszor az ízületeket téve próbára. Ezzel nagyjából tisztában vannak a túrán résztvevők is, egész más csapat indult reggel 6-kor Sirok-Kőkútpusztáról, mint a Gerecse50-en; itt nem voltak gyerekek, sem elhízottak, nem láttam senkit farmerben vagy túrabakancsban (szinte mindenki túrafutócipőben indult), annál több embernél volt túrabot és futóhátizsák.

Már a Kékesig kiderült, hogy az eddigi túráim közül ez vezet a legszebb útvonalon, a hajtás miatt csak egyszer volt türelmem elővenni a zsákból a telefont, legalább utána már nem a képernyőn keresztül néztem a tájat. A Kékesig tartó 20 km-es szakaszon csak egy frissítő pont volt vízzel, ezt nem használtam ki, még volt a zsákomban kóla. 17 km-nél kiderült, ez hiba volt, elég szomjasan értem fel a csúcsra ahol teával vártak, magamba nyomtam némi mogyorót, csokit és persze kólát. Innen Galyatetőre 10 km az út, egy veszélyes meredek sziklás lejtővel (ezt külön említik az útvonal leírásban) és egy combosabb emelkedővel. Előbbi sokkal jobban megviselt, lefelé ugrálgatni a térdnek és saroknak is megterhelő, felfelé mindig hamar belőttem a pulzusom és elég jó tempót mentem. Galyatetőn már fájt a sarkam, itt lecseréltem a futócipő-túrazokni kombót egy túrafutócipő-futózoknira. Innen életem egyik leghosszabb 12 km-e vezetett Mátrakeresztesre, nem is az Ágasvárra felkapaszkodás és az annál is meredekebb leereszkedés miatt, inkább fejben lett unalmas az egész, mármint unalmasan fájdalmas, köszönhetően a talpaimnak. Az itinert nem tanulmányoztam előtte, mindig elég sok ember ment előttem és utánam is, csak követtem őket, emiatt Mátrakeresztes előtt kis kerülőt is tettem, rossz úton mentem le a Csörgő-patakhoz. A távokkal sem voltam tisztában, csalódtam az ellenőrzőpontnál, hogy még csak 42 km-nél tartunk és bő 13 még hátravan, Ha futok, 12 km-t általában egy óra alatt lenyomok, most meg érzésre a fél délután ezt a távot gyalogoltam. A masszívabb túrafutócipőből elég volt ez a 12 km, visszavettem a közben megszáradt túrazoknit és a lábamra tökéletesen illeszkedő futócipőm. A Muzslára majd' 7 km az út felfelé, van benne pár combosabb emelkedő, ami viszont üdítő volt a szenvedős ereszkedésekhez képest, szinte élveztem, hogy felfelé kell legyőzni a távot és nem lefelé. A Muzslára vezető útról a kilátás is pazar, majdnem a teljes Mátrára vissza lehet tekinteni, megdöbbentő volt látni, mennyit is jöttünk. A muzslai, utolsó, ellenőrzőponton kérdeztem rá, mennyi van még hátra (még mindig lusta voltam az itinert böngészni), mondták, bő 7 km. Ekkor volt 4 óra, itthon kb. 35 perc alatt szoktam 7 km-t futni, gondoltam van esélyem bő egy óra alatt lenyomni terepen is, akkor 11 órán belülre kerülhetnék. Kifogtam magam elé egy lefelé futó túrázót és követtem, mint egy nyulat, így gyakorlatilag végig futottam Szurdokpüspökiig, már amennyire a meredek lejtők és a néha beszúrt emelkedők engedték. Nem úgy alakult az időm, ahogy gondoltam, így az utolsó két km-t erősebben meg kellett nyomnom, sikerült is az addigi összes nyulam megelőzni, végül 10:57 alatt teljesítettem a túrát. A végén már nem nagyon figyeltem a frissítésre, ez abból is látszik, hogy a befutónál kínált jaffa-szódánál érzésre még nem ittam jobbat.
Durva szintemelkedések, szűk szintidő (ezt nem lehet csak sétálva teljesíteni), mégis úgy érzem, engem nem ez tesz próbára, hanem a cipőben eltöltött idő és a sarkam valószínűleg könnyebb terepen is sajgott volna. Nem tudom, mi legyen a Kinizsi100 regisztrációmmal...

Vacsora előző este, plusz sör, reggel sós vajas kifli és kóla. Bevált.

 Gyűlnek a túrázók Sirok-Kőkútpusztánál.

 Alig volt fagypont felett 6 óra körül, 1-2 óra múlva azért mindenki nekivetkőzött.

 Mindig volt ember a láthatáron, az első szakaszokon a keskeny ösvényeken libasorban lehetett haladni; legalább nehéz volt elfutni az elejét.

 Az egyetlen alkalom amikor megálltunk fotózni, még csak kb. 10 km-t tettünk meg és tényleg nagyon klassz kilátás volt.

 Az a világos folt egy gyerekkori sérülés helye, nem tudtam, hogy nem marad meg rajta a kosz :)

Az igazolófüzet. Nem ártott volna néha beleolvasni.

 Az ott az egész Mátra és az ott a Mátrabérc útvonala.