2015. június 1., hétfő

Kinizsi100, 20 óra 54 perc

Ez az első ultra távom, hogy utolsó-e, majd kiderül. 50-es volt pár: Gerecse50 (ez volt a legelső még tavaly, meglepően jó idővel), Mátrabérc55 (ez a legsportosabb, rögtön a kedvencem lett), Karancs-Medves50 (ez volt a legszebb), Bükk50 (ez egy könnyű átmozgatás volt a Kinizsi előtt, részben a tavalyi 3 napos túránk útvonalain). De hát a Kinizsi... a legnépszerűbb hazai százas (pedig van egy pár), jó lenne megcsinálni, gondoltuk még tavaly. Amint idén megnyílt a regisztráció (és talán 2 nap alatt be is telt), Gáborral rögtön jelentkeztünk.
Szombat reggel 6:35 körül beálltunk a már jó hosszú sorba Békásmegyeren, 6:45-kor indították a mezőnyt, kb. 5 perc alatt mi is indulhattunk; az RFID kártyás rendszerrel, két asztallal baromi gyorsan átengedték a tömeget. Az elején erős tempót diktáltunk, a Kevélyt, a Hosszú-hegyet, a Pilis-nyerget, Kétágúhegyet gyorsan letudtuk, kétszer álltunk meg csak pár percre, az első nagyobb pihenőt Kesztölcön tartottuk, a táv kb. harmadának megtétele után. A korai indulás és a jó tempó miatt egyáltalán nem kellett tömegben menni, a Kevély után szétoszlott a mezőny, nem kellett sokat kerülgetni és sehol sem sorban állni. Kriszti és Eszter kísértek minket, a Pilis szerpentinje előtt csak pár percre találkoztunk, Kesztölcnél elénk jöttek pár km-t és együtt értünk be a faluba. Hot-dog, sör, szendvics, kóla, csoki, gyümölcs, jól esett. Innen feltöltődve jött a "katlan", nyílt terepen, árnyék nélkül tűző napsütésben Dorogon át a Nagy-Getére. Ez egy meredek púp Dorog és Tokod között, felmenni és lejönni is fáj. Ezen a 16 km-es szakaszon sokkal több vizet ittam, mint az első 32 km-en, kifogyott a hátizsákom szopókás tasakja és a kulacsba kevert izóm is, az utolsó km-eket szárazon tettem meg (2005-ben a nagy kánikulában 25 és 50 km között 430-an adták fel a versenyt). Ráadásul a bal talpam eleje elkezdett égni, megelőzési céllal beragasztottam. 47 km körül a Tokodi pincesoron ismét pihenés, sör, kóla, szendvics, csoki, gyümölcs, gyönyörű hely, szép idő, minden szuper. Innen egy ugrás Mogyorósbánya, EP a Kakukk sörözőben, óriási forgalom, de a kocsma bírja, szerintem az egész rokonság ott dolgozott. Itt csapolt sör, plusz egy dobozos a következő pihenőre félrerakva. A következő megállót Pusztamaróton, 62 km-nél tartottuk, előtte a völgyben vettem azért még egy hot-dogot (hotdogman addigra átállt, kétszer etette a mezőnyt), Eszterék ismét elénk jöttek pár km-t. Szokásos sör, kóla, utolsó szendvicsek, csoki. Kezdett sötétedni, felvettem a hosszú futónadrágot és belegyömöszöltem a zsákba a polárpulcsit, széldzsekit és fejlámpát, szokás szerint feltöltöttem a vizes tasakot és az izós palackot és hajrá. Innen még a világosban nagyon szép helyeken vezetett az út, valamikor az egyházi üdülő után, még fél 9 előtt kellett felkapcsolni a fejlámpákat. Még mindig a mezőny elején lehettünk, mert egyáltalán nem olyan tömegben mentünk, mint ami a Kinizsis videókon látható, sokszor hosszú percekig nem láttunk se előttünk, se mögöttünk lámpafényeket, ha nem Gábort követem, tuti eltévedek. Bár akkor biztos elolvastam volna az itinert és lett volna nálam térkép :) Bányahegyre már sötétben, még 10 óra előtt érkeztünk, itt büfékocsi, tea, jó hangulat, mi csak egy teát, illetve kólát ittunk, nem nagyon volt már étvágyunk másra, egy koffeines gélt azért még benyomtam. Innen újult erővel indultunk útra, jó volt a tavalyi Gerecse50 ismert útjain menni, de az újult erő csak rövid ideig tartott. Az éjszakai túra (nekem ez volt az első) varázsa elmúlt, 70 km-en túl voltunk (eddig max. 55-öt gyalogoltam egyben), a másik talpam is égett (Pusztamaróton azt is bekötöttem), de annyira, hogy az első 20 km óta sajgó sarkam fájdalmát is elnyomta, az ösvény meg néha olyan szűkös volt, hogy többször az arcomba csaptak az ágak és azt is kezdtem unni, hogy mindig én szakítom le az összes magasban lévő pókhálót, pedig vagy 200-an elmentek már ugyanezen az úton előttünk. Szóval innen nem igazán volt élvezetes. 76 km körül Eszterékkel találkoztunk, innen 6 km Koldusszállás, de ez már nagyon lassan jött el, pont éjfélkor húzták le itt a kártyáinkat. Koldusszálláson ismét jó hangulat, tábortűz, pihenés, kóla és sós mogyoró, mást nem kívántam. Innen majd' fél 1-kor indultunk csak tovább, így bő 3 óránk maradt a maradék 17 km-re, ha 21 órán belül teljesíteni akartuk, mert ha már ilyen jól haladtunk eddig, akkor nem csak az előzetesen kitűzött 22 órát akartuk elérni. Koldusszállásról egy hosszú, kb. egy órás emelkedő (~300 m szint) segített bemelegedni, utána viszonylag lankás részek jöttek. A fáradtságtól kóvályogtunk, volt, hogy több túrázóval haladtunk és mögülünk távolról fütyültek ránk, hogy "Fiúk! Vissza!" mert elnéztünk egy elágazást. Az utolsó EP 91 km környékén volt, de nagyon lassan teltek a kilométerek, az ezen a szakaszon lévő hangulatunkat a "piros ruhás hölgy" írta le legjobban: a bakancslistások 2012-ben csinálták meg a Kinizsi100-at, igaz, szintidőn túl, ott kérdezték meg az éjszakában (videón 9:20 körül) egy nőtől:
"-Hogy érzed magad most?
-Most kurva szarul.

-Mióta csinálod ezt a Kinizsit?
-Ez a legeslegelső, de az utolsó is."
Szerintem sokan válaszolták volna ezen a környéken ugyanezt, nekem kellett kettőt aludnom rá, hogy sokkal nagyobb szórakozásnak tűnjön :) De azért eljött az utolsó EP, itt negyed 3-kor csekkoltunk, rövid pihegés egy padon, beszélgetés túratársakkal, majd irány le Tatára. Az első km lankás, aztán egy km egy szurdokban rossz terepen, de már húzott a cél, bele-belekocogtunk. Bajra beérve nekikezdtünk az utolsó 4, aszfaltos km-nek, Tatán még sikerült elnézni egy leágazást, de végül 3:47-kor, 21 órán belül beértünk. Én még benéztem az ebédlőbe, valami súlyos, sós babgulyás jól esett volna, a menzás tárkonyos leves nem dobott nagyon fel, viszont érdekes volt látni a megfáradt túratársakat, akik közül többen az asztalra borulva aludtak. Végül 1045-en indultak, 713-an teljesítették, mi a 200. hely környékén értünk be.
A lényeg, megcsináltuk!
És most Gábor és Kriszti képei:

Az útvonal.
Reggel Békásmegyeren ennek a sornak a végére álltunk, de pár perc alatt elindítottak mindenkit.
Rajtszelfi, Gergővel voltunk a Mátrabércen is, itt hamar elhúzott.
A mezőny eleje útban a Kevélyre.
A Kevélyen még frissen, avagy itt még csak a kulacsunk volt tele, nem más.
Útban a Hosszúhegy felé, ez is egy hosszabb nyílt szakasz, viszont még nincs ereje a napnak.
Már az is motivált, hogy tudtam, Eszter mindig hogy vár a találkozási pontokon.
Pilisszántói elágazásnál.
 Többször csatlakoztak hozzánk egy-egy rövid szakaszra.
 Kilátás a Kétágúhegy oldalából.
 Enyhe lejtőkön kocogtunk.
 Sör és hot-dog a táv harmadánál.
 
 Piknik hangulat.
A Kinizsin híresen rossz az ellátás, 72 és 82 km-nél van tea és ennyi. Kesztölcön az egyik háznál palackokban volt kint víz, ennél pedig egy slag kirakva a kerítésen, népszerű volt a túrázók körében.
A csendéletbe Nagy-Getén a keresztet csiszoló munkások rondítottak csak bele.
Ide kellett a sapka. A Getéről lejövet az árnyékban sokan pihegték a hátrahagyott meredek emelkedőt.
Még a Getéről kiszúrtuk ezt a pipacsmezőt.
Aztán megnéztük közelről is.
Szép.
Hegyes-kő. Igazi kirándulóidő. Mondjuk egy 40 km-es túrához.
Eszterék Tokodon várnak, fagyi, buli, fanta.
 Barátságvirágok.
 
 Amikor megláttam, hogy és milyen környezetben várnak, elhatároztam, jövőre én is inkább depózom gyaloglás helyett.
 Tokodra érve kiszáradva.
 Ragacs egyelőre még csak az egyik lábamon, ismét zoknicsere.
 Indulásra készen.
 Csapolt Mogyorósbányán.
Kicsit tartottam a sok sörtől, de bevált.
A Kinizsi kellemes meglepetése: a gyönyörű tájak, kilátások. Valahogy senki nem ezekre emlékszik.
Itt még azért nehéz volt eltévedni.
EP Bányahegyen 72 km után. Kb. eddig volt élvezetes a túra.
Gábor lábfrissít. Ülni a porban, tök sötétben, hajnali 2 felé közeledve, majd' 80 km után, miközben néha egy-egy fejlámpás zombi elmegy előtted... nehéz elmesélni :) 
Nekiindulunk az utolsó 17-nek Koldusszállásról.
A célban.
 A cél után.
 
 Még ugrálni is volt kedvem. A lábaimnak már nem annyira.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése